Végre le tudok ülni egy kicsit.Az elmúlt napok nem voltak egyszerűek.Csütörtökön még végül is csak lusti voltam naplót írni, de aztán beteg lettem, nem volt fűtés, úgyhogy "jó" napjaink voltak.Fogalmam sincs, hogy csütörtök délelőtt mit is csináltunk Manóval.Sétáltunk az biztos,de semmi említésre méltó nem történt.Délután vártam haza Apát, mert elhatároztam, hogy felöltözöm és egyedül elsétálok csizmát nézni magamnak.Délelőtt is nézegettem, de hát Manóval nem lehet cipőt próbálni.Majdnem 5 órakor ért Apa haza, így csak 1 órám maradt a vásárlásra.A fő utcán az összes kínait végig néztem, csak a piaciba nem tudtam elmenni.Hazafelé még benéztem a tizesekkel szemben lévőbe és végül ott sikerült vennem egyet.Soha nem volt csizmám, de ez most nagyon tetszik.És nem fázik benne a lábam az biztos.Apa szerint motoros csizmának is elmegy, neki is nagyon tetszik.Sőt megjegyezte, hogy milyen csinosan megyek benne.Itthon elővettük a tükröt, hogy megnézzem, hogy áll a lábamon.Marcinak nagyon tetszett ez a tükör.Én is szeretem nagyon csak sajna sehova nem tudjuk felakasztani.
A Csizma is tetszett neki, egy csomószor felpróbálta.Érdekes ezen a épen nagyon csillogósnak néz i,pedig életben nem ilyen.
Fürcsiig játszottunk, tévéztünk, majd gyorsan ágyba kerültünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése